Vicc, gerillamarketing, tiltakozás, odapisilés, és persze kritika
Kép: Népszabadság - Bánhalmi János
Nyíregyházán született, az ottani művészeti szakközépiskola elvégzése után Budapestre jött az Iparművészeti Főiskolára. Volt dekoratőr, kerékpáros futár, ma a város egyik utcai művésze: stencileket fúj, és matricákat ragaszt. Mivel a gerillaművészet lényege a rejtőzködés, azt kéri, említsük furcsa művésznevén: Torz Merev.
- Kávé?
- Szóda.
- Legalább egy szimpla.
- Még az sem. Nekem a szimpla különben sem egy kávémennyiség, hanem egy hely. A Szimpla Kert volt az első kerthelyiség, amit mi festhettünk ki. Beköltöztünk egy hétre, hozták a szendvicset, csapolták a sört, mi meg elpingálgattunk. Jól esett.
- Azóta Pesten nagy divat lett a romos bérházakba telepített kerthelyiség. Legutóbb a Mumusban tűntek fel jellegzetes figurái.
- Ott is mi csináltuk a dekorációt, és az egyik romos teremben kiállításunk is van. De már tervezzük a következőt, az a dohányzásról szól majd. Többek között festünk a falra egy Magyarország térképet, és ráfestjük az egyik ismerősünk öngyújtógyűjteményét, amelynek darabjait az ország különböző helyeiről szedte össze. Négyen-öten együtt dolgozunk, és valamit mindig tervezünk.
- Amikor nem kerthelyiségeket dekorál, akkor biciklin ül.
- Azzal szoktam közlekedni, és egy darabig kerékpáros futár is voltam.
- Volt?
- Nemrég otthagytam, mert egy nagy margarin reklámot akartak a hátamra rakni, viszont én nem vagyok szendvicsember.
- Nem?
- De. Csak fizessék meg.
- Nehéz munka?
- A reggelek húzósak voltak. Nem volt könnyű nekikezdeni, amikor úgy égetett a hideg, hogy tíz percig ömlött a könny az ember szeméből. A forgalom az olyan, amilyen, a kocsisok őrültek, de ezzel nincs mit kezdeni. Mégis élveztem.
- Furcsa fuvarok?
- Nem volt túl sok. Egyszer például szexshopból kellett házhoz vinnem műpéniszt. Ez mondjuk elég vicces volt. De a legendákat én is hallottam: egyszer kerékpáros futárral küldték valahová Puskás Öcsi arany focicipőjét, valakinek meg egy dinnyét kellett szállítania, amibe kétszázas szöggel üzenetet szúrtak. Én a karácsonyi sütiktől kaptam hülyét, meg azoktól a körfuvaroktól, amikor cégek borokat küldözgettek ajándékba. Ezek sokszor el sem jutottak a címzetthez, a portások átvették: köszi, köszi, és már hozták is a dugóhúzót.
- A biciklista csak az utat látja vagy a várost is?
- Persze, a várost is. Az épületeket. Meg az embereket. Az volt az egyetlen parám, hogy egyszer a lányok miatt elbambulok. Egy haverom mesélte, hogy vele ez megtörtént. Nézett oldalra, és belement egy kocsiba, de kiderült, hogy a sofőr is azért lassított le, mert ugyanazt a lányt nézte. Röhögtek. Tavasszal meg nyáron ez van.
- Gondolom, amikor az épületeket nézi, már keresi a helyet a matricáinak, meg a stenciljeinek.
- Így van. Nézem a felületeket. Ennyi gyönyörűen lerohadt falat, bedeszkázott pincehelyiséget csak Budapesten lehet találni, jobb európai városokban szerintem bajban lennék. Bécsben például nem hagyják így tönkremenni a falakat. Ott lefestik rózsaszínre vagy almazöldre. Talán arról a városról mondta valaki, hogy olyan, mint egy csúnya nő, aki ad magára, míg Budapest egy gyönyörű nő, akit nem érdekel, hogyan néz ki. És ez tök így van.
- Csak a lerohadt felületeket keresi?
- Főleg. Meg az érdekeseket. Mi nem vagyunk graffitisek, mi nem akarjuk szétfújni a várost. A matrica és a stencil más. A stencil tulajdonképpen egy sablon, azon keresztül fújjuk a képet az érdekesebb felületekre, a matrica meg szitázással, nyomtatással, esetleg szabadkézzel rajzolt kicsi falragasz. Bedeszkázott ablakokat, rendőrlámpákat, trafóházakat szállunk meg. Ott aztán úgy néznek ki együtt, mint egy kiállítás darabjai. Az ábrák és az üzenetek furcsák groteszkek, viccesek, gúnyosak. Képregény figurák, fülhallgatós majmok, ilyesmik.
- Hogyan lesz valaki matrica- és stencilmművész?
- Hollandiában láttam az első fura matricákat. Egy-egy szót lehetett látni rajtuk. Az volt az a matricák aljára írva, hogy "ez egy szó abból a tizenötezerből, amelyet a reklámokban a leggyakrabban használnak". Good, trust, super, ilyesmik. Az üzenet pedig az volt, hogy ebből a tizenötezer szóból egy új nyelvet lehet összerakni. Megtetszett, és amikor hazajöttem, én is elkezdtem matricázni.
- Az első munkák?
- Egy lány két változatban. Az egyik képen megijed, a másikon meg mutat valahová. Az egyik alá azt írtam: Torz. A másik alá meg, hogy Merev. Aztán jött a többi. Például egy századfordulós figura, nagy, világítós krumpliorral, műfülekkel, és jött ez, ami már stencil, és amit leggyakrabban használok. Tulajdonképpen egy japán pléhjáték feje. Elkezdtem ragasztgatni, később jöttek a barátaim is. Beindult a dolog.
- Ez a japán fej sok helyen látható a városban.
- Sok helyre odafújtam. A város érdekesebb felületeit szerintem festővászonként is lehet használni. Ennek a fejnek egészen más a hatása egy olyan helyen, ahonnan plakátokat vakartak le, más egy porladó, repedező házfalon, és más egy összefestett felületen. Mindenhol lefotózom, amit csináltam. Előbb-utóbb csak a képeken maradnak meg, a képek meg felkerülnek a netre. Ott megnézheti mindenki.
- Mi ez? Vicc? Városkritika?
- Vicc, gerillamarketing, tiltakozás, odapisilés, és persze kritika. Volt olyan is, hogy nagyon nem tetszett egy elegáns bolt, és az elejére ragasztottam egy Torz matricát, a túlsó oldalára meg egy Merevet. Meg lett jelölve. Aki érti, érti.
- Sok városlakó azt mondja, ő ezt nem kéri.
- Többnyire észre sem veszik az emberek. Másrészt én sem kérem az óriásplakátokat a képembe, mégis kapom. Különben elhatároztuk, hogy megcsináljuk a Magyar Grafikai Bizottságot, és el fogjuk bírálni az óriásplakátokat. csíkokat ragasztunk rájuk: "Átment", "Nem ment át". És elbíráljuk majd a város egyéb vizuális megjelenéseit is. Akit feltétlenül át fogunk engedni, az a trafikos bácsika, aki otthon a kis ollójával kivágja a kirakatára a szöveget, ami ugyan tök béna, de szerintem nagyon aranyos.
- Fölbukkant a Tilos Rádió körül is.
- Ott inkább csak kérdezgettek néha minderről, műsorom sosem volt. Viszont most felkértek arra, hogy csináljuk meg a Tilos arculatát. Logót, pólót, lemeztáskát, hasonlókat. És annak is örültem, hogy megkértek, hogy tervezzük meg az A38-as hajón fellépő DJ Krush bulijának arculatát. Gyerekkori álmom volt, hogy a koncertjére elmehessek, és akkor eljön, és pont mi csinálhatjuk a vele kapcsolatos reklámdolgokat. Ez iszonyatosan jó.