Petőfi híd, budai hídfő
Itt nincs félút vagy átmenet, de legalább mindkét helyen tömeg van. A Zöld Pardonban
inkább csóró egyetemisták, munkanélküli bölcsészek és fanatikus
rajongók hallgatják - vakációzó gimnazisták - társaságában a
vegyesfelvágottat. A hely igazi erőssége, hogy naponta majdnem ingyenes
(100 Ft a belépési díj) szabadtéri koncerteken álldogálhat - az első
sorokban pogózhat - a nép.
A zenei kínálat sorminta
jellegűen ismétlésekkel tarkított, de az érintett szubkultúra tagjai
ezért nem panaszkodnak, sőt, ők szeretik az alternatív zenekarokat és a
családias koncerteket, és mindig akad néhány tini, aki rekedtre
sikítja magát egy-egy népszerű banda koncertjén.
Az átlag életkor
20,5 év, amit jelentősen ront az a néhány harmincas, aki nosztalgiázni,
vagy éppen „soha nem akarok felnőtt lenni” tűzzel a szemében érkezik és
második kamaszkorát éli.
 |
| Cafe del Rio |
Ezzel szemben – és nem csak képletesen, hanem szó szerint is – a
Cafe del Rioban
szilikonnal dúsított cicababák, seggig érő szoknyában, köldökig érő
dekoltázsban várják a jelen és jövő üzletembereit. Latinos
diszkózenével dúsított húspiac ez, bár életérzésnek reklámozzák, ahol
szingli csajok az igazira, szingli pasik pedig egy forró nyári kalandra
vágynak.
Állandó a tömeg, amit a buliért lehetetlen, viszont
(állítólag) az alfahímért megéri elviselni. Ugyanakkor sajnálatos tény,
hogy az alfahím előfordulási esélye egy a százezerhez, ám gyenge
utánzatából bőséges a kínálat. A kaszthoz tartozni vágyó lúzereket
legkönnyebben patatalpas cipőjükről lehet felismerni, ők azok,
akik a pultnál nagy magabiztossággal rendelnek vörösboros kólát,
miközben körülöttük mindenki koktélokat kortyolgat. A pálmák mellett a
hely nevezetessége a bárdolatlan stílusú biztonsági személyzet.
 |
| Custo |
A
Custo
majdnem a világ végén van (Lágymányosi híd, pesti hídfő), de ezt csak
azok képzelik, akik nem ismerik a vidéki buszjáratok sűrűségét, illetve
az utolsó busz fogalmát. Viszont a kényelmeseknek saját buszjáratot is
indított a Custo. A szórakozóhely széles merítéssel minden igényt
próbál kielégíteni, így jól megfér egymás mellett a biciklitároló és a
fedetlen keblű lányok. A hely erőssége állítólag zenei kínálata,
viszont ehhez én nem vagyok eléggé vájt fülű, simán összekevertem
volna másik „tizenkettő az egy tucat” szórakozóhellyel, ha nem lenne
ott a Duna. Táncolni hajnalig lehet. Mély beszélgetésekre alkalmatlan a
hely, persze ki is menne ezért oda, viszont bulizásra teremtették.
Irány a Margitsziget
A Kálvin téri aluljáró retróbárjának Margitszigetre kihelyezett egysége a
Cha-cha-cha Zöld Terasz.
A szabadban jóval kellemesebb a levegő, mint az aluljáróban, ám ezekért
a helyekért azok az ifjú titánok és titánlányok lelkesednek igazán,
akik gyermekkorukban nem csömörlöttek meg a nyolcvanas évek
lakásbelsőitől. Ennek valószínűleg egyik oka, hogy ők azokban az
években születtek, és tulajdonképpen az anyatejjel együtt szívták
magukba a kor zenéjét is. Talán altatódalként is ezt hallgatták, vagy
az is megeshet, hogy olyan édes nosztalgiával hallgatják ezeket a
dalokat, mint én Edith Piafot és Karády Katalint. Tulajdonképpen az idő
megszépít mindent és akkor sem fogok meglepődni, amikor újra divatba
jön a videodisco...
A
Holdudvar Margitsziget
az egykor jobb napokat látott Margitszigeti Casino romjait értelmezi
újra, úgy általában igen kellemes stílusban, bár én a narancssárga
lampion jellegű képződményeket nehezen tudom megbocsátani. Szerencsére
a feltörekvő yuppie nemzedék nem ilyen kőszívű. Tévednek azok, akik
sötét romkocsmára számítanak elszállt arcokkal és elszállt zenével.
Inkább a fizetőképes közízlésre apellál a vendéglátóipari
szórakozóhely, ahol véletlenül sem törik ki a trendi papucs sarka.
Cinizmusom ellenére be kell vallanom, hogy bár nem gazdagítom a yuppiek
táborát, igen kedvelem a Holdudvar hangulatát. Szeretem az éjszakai
levegő illatát, a szabadban felállított asztalokat, a régi casino
emlékét, az autók és a türelmetlen város távolságát.
Agárdi
utószezont idéző körülmények, poros grund, '70-es évek végén
fénykorukat élő kerti székek, finom kaja és olcsó ital. Ide lehet
bringával érkezni, sőt, strandolás után kipirultan, rövidnadrágban is.
Flancos helyeket kerülő, művész érzületű szabadgondolkodók kedvelt
beszélgető helye a
Sarkkert, ahol inkább délután, illetve kora esti órákban nyüzsög az élet.
 |
| Copacabana Beach |
A Margitszigeten igen magas az egységnyi területre jutó szabadtéri szórakozóhelyek száma, a sziget északi csücskén a
Copacabana Beach trónol.
Rossz helyen jár, aki jófajta magyar pálinkákat kóstolna, mert ezen a
„szexi” helyen az „egzotikus koktélok” viszik a pálmát, sőt az egész
városban itt a „legforróbb” a hangulat. Szakítás utáni önbecsülés
helyreállításhoz és flörtöléshez kiváló műintézmény. Ízlések és
pofonok, az viszont kétségtelen, hogy ez Budapest egyik legszebb
kerthelyisége, amelyet szinte körbeölel a Duna és felette hatalmas
égbolt ragyog számtalan csillaggal.
Zsebkendőnyi zöld
Romkocsmákra márpedig szükség van a bohém élethez, meg úgy az élethez általában. (Akármit is mondanak a környéken lakók.) A
Szimpla kert már
régen túlnőtte kocsma jellegét és a szórakozóhely kritériumainak szó
szerint igyekszik megfelelni, akárcsak egy kultúrház. A pulton kívül
van csocsóasztal, irodalmi és társadalmi beszélgetések, koncertek,
divatbemutató és kertmozi is. Ez utóbbinál nem csak az tízből tíz
pontos ötlet, hogy a tűzfalon feszül a vászon, hanem az is, hogy az
extra kényelmet horgászszékek biztosítják. Műcsillogástól mentes közeg,
kicsit underground, kicsit bohém, apámnak kicsit elszállt is, de ugye
nem apámmal megyek.
Budapest, VII. ker. Kertész u. 48.
 |
| Szimpla |
Költözött, megduplázódott, de törzsvendégei, javarészt bölcsészek, újságírók és bloggerek, kitartottak a Szóda
mellett. Tulajdonképpen nevezhetnénk trendi helynek is, de a vendégek
közönyös lekezelése, amely trendi helyek általános jellemzője, egyik
egységben sem jellemző.
 |
| Szóda |
Az
első nyáron nagy buli volt az üres bérház belső udvarán üldögélni,
kizárni a várost, nagyokat beszélgetni és volt ott valami nagyon
emberi, ami a Liszt Ferenc téri asztaloktól már régóta eltűnt. Ma már
sikk is a Szódába menni, de aki túlságosan a mellette lévő asztalokat
kémleli, és görcsösen igyekszik felfedezni egy-egy híres embert, vagy a
legendás életérzést, csalódni fog. A Szódában inkább dívik a jó
társaságban eltöltött könnyű este és vidám beszélgetés, mint a tömeg
előtti önfényezés.
Budapest, VII. ker. Wesselényi u. 18.
